pokercasinosports

Kaszinójátékosok az idők során

Kaszinójátékosok: korai évek
Császárok
, uralkodók, ókori Róma – Julius Caesar (i.e. 100–44) nyilvános szerencsejátékban vett részt az egy hétig tartó Saturnalia fesztivál során. Gyakran idézik a Rubicon folyón való átkeléskor elhangzó szavait: „alea iacta est” („a kocka el van vetve”). Augustus római császár (i.e. 63 – i.sz. 14) aleát (a backgammon korai változatát) játszott, és ajándékokat sorsolt ki a bankettek vendégei között. Claudius (i.e. 10 – i.sz. 54) egy különleges asztalt csináltatott, hogy kockázni tudjon, miközben rázkódó hintókon utazik. Olyan szenvedélyes kockajátékos volt, hogy időnként magához kéretett embereket, hogy játsszanak vele, elfeledve, hogy már kivégeztette őket. Caligula (i.sz. 12–41) fogatversenyekre és kockajátékokra fogadott, az uralkodói palotát játékteremmé tette, hogy pénzt gyűjtsön a kincstár számára, és kockázott a nővére temetésének napján. Nero (i.sz. 37–68) mindenféle sport és játék nagy rajongója volt, és imádott fogadni is rájuk, egész évben népszerűsítette a szerencsejátékot a császári palotában, és nagyon komoly összegeket tett fel egy-egy kockadobásra.

Kaszinójátékosok: 15.–18. század
Lorenzo de' Medici
, olasz államférfi (1449–1492) – A Firenzei Köztársaság politikusa volt a reneszánsz korban, egyben a művészetek támogatója és művészek mecénása. Kedvelte a kártyajátékokat, maga is kitalált néhányat, és költészetében gyakran említette a la bassetta és az il frusso kaszinójátékokat. Kiváló kártyajátékosként ismerték.

Kaszinójátékosok: 18.–19. század
William Penn
, az angol észak-amerikai Pennsylvania megalapítója (1644–1718) – Észak-Amerikában gyarmatot alapító kvéker, a terület később az Egyesült Államok tagjaként Pennsylvania néven lett ismert. A földterületre szóló okmányt valószínűleg egy ki nem fizetett 16 000 £-os szerencsejáték-tartozás rendezése fejében állították ki Penn apja, Sir William Penn részére.

Voltaire, francia író (1694–1778) – A francia felvilágosodás korának történésze megszállott szerencsejátékos volt. Amikor a francia kormány egy olyan lottójátékot indított, amelyben csak bizonyos kötvények vásárlásával lehetett részt venni, kifejlesztett egy stratégiát, hogy a saját előnyére fordítsa a részvételi szabályokat, és annyi kötvényt szerzett, amennyi a lehető legnagyobb részvételt biztosította. Befektetőivel az adott időszakban kifizetett lottónyeremények nagy részét megszerezték. Az állam megpróbált kibújni a fizetési kötelezettség alól, de Voltaire nyert ellenük a bíróságon. Gyakran játszott a faro és a biribi nevű játékokkal, előbbi egy kártyajáték, utóbbi pedig a ruletthez hasonló játék, amelyben számokat húznak ki egy zsákból.

Giacomo Casanova, szerelmeiről ismert velencei, olasz memoáríró (1725–1798) – Rendszeresen hazardírozó kalandor, akinek a faro volt a kedvence. Egy alkalommal 5 000 aranyat vesztett két nap alatt Velencében. Casanova emellett megrögzött szoknyavadász volt, aki a vonzerejét arra használta, hogy gazdag nőket csábítson el, akik rendezték a szerencsejáték-adósságait. Az emlékirataiban is írt a szerencsejátékról, például a velencei San Moisè palota egy szárnyában, az Il Ridottóban lezajlott menetekről.

John Montagu, az angliai Sandwich 4. earlje, (1718–1792) – Eltökélt játékos és hazardőr volt, aki maratoni meneteket játszott a londoni White's klubban. 1765-ben a White's feltalált (vagy elterjesztett) egy étkezési formát, amelynek során húst tettek kenyérszeletek közé, és eredetileg arra szolgált, hogy kényelmesen és tiszta kézzel lehessen enni a kártyák összepiszkolása nélkül. Az étek sandwich (szendvics) néven lett ismert.

George Washington, az USA tábornoka és elnöke (1732–1799) – Részletes naplót vezetett a kártyajátékból származó nyereségeiről és veszteségeiről.

Kaszinójátékosok: 19.–20. század
Thomas Jefferson
, az USA elnöke (1743–1826) – Rendszeresen játszott szerencsejátékot abban az időszakban, amikor a Függetlenségi Nyilatkozatot írta. Jegyzetelte a nyereményeit és a vesztéseit olyan játékokban, mint a backgammon, a lottó, a pénzfeldobás, illetve számos kártyajátékban is.

Jane Austen, brit író (1775–1817) – Az író gyakran használt kártyajátékokat a regényekben, hogy bemutassa szereplőinek jellemét és személyiségük jellemzőit. Olyan regényekben említette a lottójátékokat, illetve a quadrille, a vengt-un, a whist és a pikét kártyajátékokat, mint a Büszkeség és balítélet és az Értelem és érzelem.

Bonaparte Napóleon, francia tábornok és uralkodó (1769–1821) – A híres tábornok értékelte a készségekre épülő stratégiai játékokat, amelyeket csatában is felhasználhatott. Támogatta kaszinók létesítését Franciaországban, és hozzájárult a vingt-un népszerűsítéséhez. Unokaöccse, Lucien, sikeres szerencsejátékos lett.

George „Beau” Brummell, brit divatdiktátor (1778–1840) – IV. György király barátja, elismert irányzatteremtő, aki gyakran játszott szerencsejátékot, és vesztett. Kihasználta gazdag ismeretségét, rengeteg adósságot szedett össze, végül Calais-ba menekült, hogy hátralévő napjait szegénységben töltse.

Orosz regényírókAlexandr Puskin (1799–1837) A fiatal éveit ivással és szerencsejátékkal töltötte, emiatt olyan sok adósságot gyűjtött, hogy megpróbált bejegyeztetni egy második jelzálogot is a felesége jobbágyaira. A pikk dáma című művének témája a szerencsejáték.

Fjodor Dosztojevszkij (1821–1881) Az A játékos című kisregényt azért írta, hogy kifizesse a kaszinós adósságait, a történet a hőn szeretett baden-badeni kaszinók körül forog.

Kaszinójátékosok: 20.– 21. század
Lev Tolsztoj
(1828–1910) Azért csatlakozott az orosz hadsereghez, hogy megmeneküljön a szerencsejáték-adósságától, biliárdjáték miatt tartozott egy kiadónak. Végül fizetésképpen lemondott a Kozákok kéziratáról.

Ivan Turgenyev (1818–1883) A Füst című könyv szerzője, amely Baden-Baden kaszinóiról szól. Ettől függetlenül, időnként Turgenyevet hívták, hogy kimentse Tolsztojt és Dosztojevszkijt a vesztes kaszinólátogatásaikból.

Wyatt Earp, szerencsejátékos és seriff az USA-ban (1848–1929), illetve John „Doc” Holliday, szerencsejátékos, békebíró és fogorvos az Egyesült Államokban (1851–1887) – Ez a két kóbor szerencsejátékos Texasban találkozott, amikor Earp megmentette Holliday életét, később barátok lettek, és a törvény szolgái. Mindketten ismertek voltak arról, hogy (jövedelmezően és csalárdul) osztottak a faro nevű kártyajátékban. Évekkel a híres „O.K. Corral-i tűzharc” és Holliday tuberkulózis okozta halála után Wyatt Earp ellentmondásos szerepet játszott az „évszázad profi bokszmeccse” néven illetett Bob Fitzsimmons és Tom Sharkey közti mérkőzésen 1896-ban. Fitzsimmons volt a mérkőzés esélyese, és uralta is az összecsapást, de Earp bíró diszkvalifikálta egy övön aluli ütés miatt. Kevesen látták a kizárást érő ütést, és később elkezdett terjedni, hogy összeesküdtek a mérkőzés megbundázására. Fitzsimmons keresetet nyújtott be a bíró döntésének megváltoztatására, ám a kaliforniai bíró elkerülte a döntést azzal, hogy kijelentette, a profi ökölvívás törvénytelen az államban.

VII. Edward ő királyi felsége, Wales hercege (1841–1910) – Az Egyesült Királyság és a brit domíniumok királya, India császára, aki élvezte a kaszinózást. Wales hercege gyakran utazott Monte Carlóba a „Baron Renfrew” álnév alatt.

Winston Churchill, brit miniszterelnök (1874–1965) – Brit politikus és legendás háborús vezető, aki hitt a kockázatvállalásban a kaszinókban, a játékokban és a háborúban is. Churchill rendszeresen játszott pókert, bezique-et, mah jongot és pinochle-t. Híres lett az amerikai elnökkel, Harry Trumannal és tanácsadóival vívott pókercsatája, amelynek során jelentős összeget vesztett.

Alvin „Titanic Thompson” Thomas egyesült államokbeli szerencsejátékos (1893–1974) – Utazó szerencsejátékos, aki arról volt ismert, hogy fogad golfra, kockajátékra, kártyára, biliárdra, patkódobálásra és mindenféle esemény bekövetkeztére. Thompson élete inspirálta Damon Runyon írót Sky Masterson, a szemfüles szerencsejátékos karakterének megalkotására. Ez a karakter lett az alapja a Macsók és Macák (Guys and Dolls) című musicalnek és filmnek.

John „Bet a Million” Gates, iparmágnás az USA-ban (1855–1911) – A szögesdrót gyártásának úttörője, aki magas alapon játszott pókert és baccarat-t. A „Bet a Million” (Fogadjunk egy millióban) becenevet azért kapta, mert 1900-ban egy angliai lóversenyen 70 000 $-os tétjével 600 000 $-t nyert, bár azt is pletykálták, hogy a nyereménye 1 millió dollár volt.

Nick Dandolos, „a Görög”, krétai-amerikai szerencsejátékos (1883–1966) – Gazdag családba született, családja azután is támogatta, hogy az Egyesült Államokba küldte. Szerencsejátékos karrierjét lóversenyeken kezdte. Dandolos vagyonokat nyert és vesztett kártyán, kockán és lovakon. 1966 karácsonyának napján halt meg teljesen elszegényedve, ám legendája halála után is tovább nőtt. Mostanság minden idők egyik leghíresebb kaszinójátékosa.

James Bond (Ian Fleming és Sean Connery), brit kitalált karakter (1953) – Brit titkos ügynök, akit Ian Fleming író (és korábbi titkos ügynök) talált ki, és számos regényének főhőse lett. A filmadaptációk révén, amelynek első darabja az 1952-es Dr. No volt, lett James Bond a világ egyik legértékesebb mozis franchise-a. Bond számos regényben és filmben vett részt nagytétes kaszinójátékokban. Az első Bond regény, a Casino Royale, a rulettasztalnál kezdődik. Az első Bond filmben, amely a Dr. No címet kapta, baccarat-t játszik. A Gyémántok az örökkévalóságnak című filmben James Bond a fekete 17-re tesz a ruletten. Egy népszerű sztori – valószínűleg igaz, bár az időrendjét nehéz elhinni –, hogy Sean Connery 1963-ban az olasz Casino de la Vallában kétszer megtette a fekete 17-et, és vesztett. Harmadszor is a fekete 17-re tett, nyert, a nyereményét fennhagyta. A golyó ismét a fekete 17-re érkezett. A teljes összeget bennhagyta, és a golyó harmadszor is a fekete 17-en állt meg. Körülbelül 10 000 £ nyereménnyel távozott a kaszinóból. A történet valószínűtlen eleme nem a mikroszkopikusan kicsi esély arra, hogy három pörgetésnél is ugyanaz a szám jön ki, hanem az, hogy ezt a nyereményt 1963-ban zsebelte be, nyolc évvel azelőtt, hogy Bond híressé tette a fekete 17-re tett tétet a Gyémántok az örökkévalóságnak című filmben.

Elnöki pókerWarren Harding (az USA elnöke, 1865–1923) A hivatalban lévő elnök hetente kétszer pókerezett kormányának tagjaival, méghozzá nagyon versengő játéktípusokat. Állítólag egyszer elbukta a Fehér Ház porcelánjait egy magaslapos játékban. Franklin D. Roosevelt (az USA elnöke 1882–1945) alacsony tétes stud játékos volt, aki rendszeresen rendezett játékokat a kongresszusi időszakok utolsó éjszakáján, amelynek győztesét az ülés lezártakor hirdették ki. Harry S. Truman (az USA elnöke 1884–1972) nagyon elismert ötlapos stud játékos volt, aki maratoni pókermeneteket játszott a sajtóval, miközben a Japán elleni atomtámadásokon gondolkodott, illetve a II. világháború folyamán. Winston Churchill-lel játszott a „Vasfüggöny” beszéde idején. Dwight Eisenhower (az USA elnöke, 1890–1969) a West Pointon tanult meg pókerezni és bridzsezni. A pletykák szerint a későbbi feleségének, Mamie-nek a pókernyereményével udvarolt. Richard Nixon (az USA elnöke, 1913–1994) akkor tanult meg pókerezni, amikor az Egyesült Államok Haditengerészeténél szolgált, és képzett játékosnak tekintették. A nyereményét egy képviselőházi helyért folytatott első kampányára költötte.

William Lee Bergstrom, egyesült államokbeli ingatlanügynök (1951–1985) – A „The Suitcase Man” (Bőröndös Ember) és a „Phantom Gambler” (Fantom Szerencsejátékos) néven is ismerték az ingatlanügynököt a véletlenszerű megjelenései és gigantikus craps tétjei miatt. 1980. szeptember 24-én érkezett meg a Las Vegas-i Binion's Horseshoe-ba, és igazolta Benny Binion alapelvét, amely megengedte a játékosoknak, hogy az első tétjükkel határozzák meg a kaszinós limitjüket. Két bőröndöt hozott, az egyiket 777 000 $ töltötte meg, a másik üres volt. A 777 000 $-t feltette tétként az első craps gurítására, nyert, Ted Binion pedig segített megtölteni neki a második bőröndöt. Bergstrom elhagyta a várost. Három és fél évvel később, 1984. március 24-én visszatért, feltett egy 538 000 $-os tétet a craps asztalnál, megnyerte a fogadást, majd ismét eltűnt. 1984. november 16-án egy harmadik próbálkozásra is visszatért, a bőröndjét 1 millió $ értékű készpénzzel, aranyérmékkel és pénztári csekkekkel töltötte meg. A teljes milliót feltette egy craps gurításra, és vesztett. 1985. február 2-án negyedszer is megjelent, megpróbált játszani a kaszinóban egy nyilvánvalóan hamis 1,3 millió $-os pénztári csekkel. A következő éjjel öngyilkos lett a Las Vegas Stripen álló Marina Hotelben. A barátainak írt feljegyzések szerint a problémáinak gyökere egy szerelmi kapcsolat megszakadása volt.

Akio Kashiwagi, japán üzletember (1938–1992) – Az ingatlanberuházó amerikai kaszinókban játszott nagytétes baccarat-t, gyakran partinként 100 000 $-t vagy 200 000 $-t is feltett. Vitába keveredett Donald Trump Atlantic City-i kaszinójával és a Las Vegas-i Aladdinnal, mivel azt állította, hogy a kaszinók sosem tartották be a megállapodás rájuk eső részét, Kashiwagi 10 millió $-t vesztett. A Fuji hegy közelében lévő otthonában gyilkolták meg, többmilliós szerencsejáték-adósságot hagyott maga után. A gyilkos ismeretlen maradt. 

Archie Karas, görög-amerikai szerencsejátékos (1951-ben született) – Híres nagymenő, aki pool cápaként és pókerjátékosként indult. Karas 2 millió $-os bankrollt épített a pókerasztaloknál, csak hogy aztán 1992-ben Los Angelesben elveszítse. Archie arról híresült el, hogy 1995 elejére egy iszonyúan sikeres nyerő sorozattal 50 $-ból 40 millió $-t csinált Las Vegasban. Még abban az évben elveszítette az egészet pókeren, crapsen és baccarat-n.

Elmer Sherwin, az Egyesült Államok szárazföldi hadseregének veteránja, Las Vegasban (Nevada, USA) élt. (1913–2007) – A nyugdíjas katona 4,6 millió $-t nyert a Megabucks nyerőgép jackpotjával a Las Vegas-i Mirage nyitó napján 1989-ben. 16 évvel később, 92 éves korában Sherwin megnyerte a második Megabucks jackpotját a Cannery Casinóban, 21,1 millió dollárt.

Kerry Packer, ausztrál üzletember (1937–2005) – A médiamogulnak, aki a World Series of Cricket megalapításáról volt ismert, a melbourne-i Crown Casinóban is volt résztulajdona. Packer, a nagytétes szerencsejátékos 1997-ben kifosztotta a Las Vegas-i MGM Casinót, 20 millió $-t nyert. Máskor 30 millió $-t vesztett egy bukmékernél Sydney-ben. Néhányan „a baccarat nehézsúlyúja” nevet aggatták rá.

Don Johnson, egyesült államokbeli vállalatigazgató és kaszinójátékos (1962-tól napjainkig) – Egy lóversenyszoftvert tervező vállalat vezérigazgatója. 2010-2011-ben 15 millió $-t nyert blackjacken három Atlantic City-i és New Jersey-i kaszinóban.

A kaszinójáték megújítói

A kaszinójáték megújítói: korai évek
X. Alfonz
, Kasztília és León (ma Spanyolország) királya (1221–1284) – Az első szerencsejátékos útmutató, a 98 oldalas Libro de los juegos (Játékok könyve) szerzője. Leginkább a sakknak és a táblás játékoknak szentelték, de kockajátékokat is leírt, például a hazardot, a craps elődjét.

Marco Polo, velencei, olasz felfedező (1254–1324) – Kereskedelmi utazó, aki bemutatta az európaiaknak az ázsiai kultúrát. Marco Polónak tulajdonítják (valószínűleg tévesen) a kínai találmányú kártyajáték bevezetését Velencében, ahonnan a kártyázás egész Európába elterjedt.

A kaszinójáték megújítói: 15.–18. század
Galileo Galilei
, firenzei, olasz asztronómus és matematikus (1564–1642) – A reneszánsz korszak egyik leghíresebb tudósa, például ő írta az első tudományos cikket a három kockával való dobás eredményeinek valószínűségéről. A témát a patrónusa, II. Cosimo toszkán nagyherceg kérésére választotta.

Giralamo Cardano, olasz matematikus és feltaláló (1501–1576) – Számos témában termékeny író és kíváncsi szerencsejátékos. Majdnem egy évszázaddal a halála után, 1663-ban fedezték fel és adták ki a Liber de Ludo Aleae (Az esélyjátékok könyve) című munkáját, amely hozzájárult a valószínűségszámításhoz és az esélyek megértéséhez.

Blaise Pascal, francia matematikus és tudós (1623–1662) – Blaise Pascal fejlesztette ki az első számológépet. Nagyjából ugyanekkor megkísérelte feltalálni az örökmozgót, ami elvezethetett az első rulettkerékhez. Pascal Pierre de Fermat társaként fejlesztette ki a valószínűségszámítást mint a matematika és a társadalomtudomány egy ágát. Pascal és Fermat együttműködése de Mere lovag szerencsejátékkal kapcsolatos kérdése nyomán kezdődött.

A kaszinójáték megújítói: 18.–19. század
Francis White
, kaszinóigazgató Nagy-Britanniában – Francesco Bianco néven született Olaszországban, ő alapította a Mrs. White's Chocolate House nevű, eredetileg kávéház típusú létesítményt, amelyből London legrégebbi és legexkluzívabb úriemberek számára fenntartott klubja lett. A White's 1755-ben költözött jelenlegi helyére a St. James Street 37-38 alá. A 18. és 19. században a klub vezetett egy fogadási könyvet, amelyben megörökítették a szokatlan, különleges eseményekre kötött fogadásokat. Ebben az időszakban a tagok farót és hazardot is játszottak az épületben.

Edmund Hoyle, brit író (1672–1769) – Hoyle szerencsejátékra specializálódott, ő írta az A Short Treatise on the Game of Whist (Rövid értekezés a whistjátékról) című művet, amely évszázadokra szabvánnyá vált számos kártyajátékra. Ennek számos folytatását megírta backgammon, sakk és más játékok témájában. Mélyen elismerték a játékkal kapcsolatos tudását, még egy szólás is kialakult róla: „Hoyle szerint”.

Richard „Beau” Nash, brit bathi ceremóniamester (1674–1761) – A kaszinós házigazda pozíciójának úttörője. Richard Nash ceremóniamesterként szolgált Bath fürdővárosban 1704-től 1761-ben bekövetkezett haláláig.

A kaszinójáték megújítói: 19.–20. század
Jacques Benazet
, kaszinóigazgató Franciaországban és Németországban (1778–1848) – Számos játékklubot működtetett Franciaországban és Németországban, a leghíresebb köztük Baden-Badenben volt, 1838-ban. A vezetése alatt – a fia, Edward és az unokaöccse követték – Baden-Baden népszerűsége szárnyalt kaszinó- és fürdővárosként, és mindmáig vonzó célpont maradt a szerencsejátékosok számára.

Antoine Chabert, kaszinóigazgató és tulajdonos Franciaországban és Németországban (1774–1850) – A párizsi Palais Royale tulajdonosa volt, mielőtt átvette volna a baden-badeni Kurhaust, ahol megduplázta a látogatók számát. Chabert élete során számos német kaszinót vezetett.

François Blanc, kaszinóigazgató Németországban és Monacóban (1806–1877) – Az ikertestvére, Louis Blanc (1806–1854) segítségével François lett a leghíresebb és legsikeresebb kaszinóigazgató a 19. században. A Blanc testvérek nyitották meg a Kursaalt Bad Homburgban 1843-ban, bevezették az egynullás rulettet, Francois pedig 1868-ban megnyitotta a Casino de Monte Carlót Monacóban. François olyan sikeres volt, hogy megkapta „Monte Carlo mágusa” nevet, és elkezdett terjedni az a legenda, hogy alkut kötött az ördöggel az elképesztően jó szerencséjéért.

A kaszinójáték megújítói: 20.– 21. század
Charles Fey
, egyesült államokbeli feltaláló (1862–1944) – A német születésű gépfejlesztő az elektromos berendezésekkel kapcsolatos tudását arra használta, hogy 1895-ben megalkossa az első mechanikai háromtárcsás nyerőgépet. A Liberty Bell nevű szerkezet 20 érmés „jackpotot” fizetett három egymás mellett felsorakozó harangért.

Herbert Mills, egyesült államokbeli feltaláló (1872–1929) – Rivális nyerőgépfejlesztő, aki 1905-ben hozta létre a saját Liberty Bell gépét eltérő tulajdonságokkal és fejlesztésekkel. Ezután a Mills Novelty Company megkezdte a gép tömeggyártását.

Benny Binion, kaszinótulajdonos és kaszinóigazgató az USA-ban (1904–1989) – Benny Binion Texasban működtetett szerencsejáték-létesítményeket, aztán az 1940-es évek végén érdekeltséget szerzett egy kaszinóban Las Vegas belvárosában. A hely új neve Horseshoe lett, Binion pedig vezető szerepet szerzett a kaszinók világában. Binion számos újdonságot is bevezetett vagy népszerűvé tett, például ingyenes italokat és más jutalmakat adott a játékosoknak, illetve kedvező szabályokat és fogadási limiteket kínált. A fiával, Jack Binionnal (született 1937-ben) és Lonnie „Ted” Binionnal (1943–1998) 1970-ben megalapította a World Series of Pokert.

Howard Hughes, befektető és kaszinótulajdonos az USA-ban (1905–1976) – Hóbortos repülő, feltaláló, filmkészítő, aki az 1960-as években a legnagyobb kaszinó- és ingatlantulajdonos lett Las Vegasban. Övé volt a Desert Inn, a Castaways, a Frontier, a Landmark, a Sands és a Silver Slipper kaszinó. Általában Hughes érdemének tartják, hogy a Las Vegas-i kaszinók a maffia kezéből vállalati irányítás alá kerültek.

Benjamin „Bugsy” Siegel, maffiózó az Egyesült Államokban (1906–1947) – A híres szeszcsempész és szerencsejátékos gondolta ki és felügyelte az első nagy Las Vegas-i kaszinó, a Flamingo építését, amely 1946-ban nyitott meg a közönség számára.

William „Si” Redd, egyesült államokbeli befektető (1911–2003) – 1978-ban hagyta ott a Ballyt, ahol a játékgépek és szórakoztató masinák terjesztője volt. Megszerezte a vállalatot, amelyből az International Gaming Technology (IGT) lett, és 1979-ben kifejlesztette az első videópóker gépet. Az IGT világszinten vezető szerepet szerzett a lottó- és játékgépek, illetve rendszerek piacán. Redd irányítása alatt az IGT progresszív nyerőgépeket is kifejlesztett (mint amilyen a Megabucks), és népszerű médiajelenségeket feldolgozó nyerőgépeket is engedélyeztetett, ezek közé tartozott a Wheel of Fortune és az Elvis.

Kirk Kerkorian, befektető és kaszinótulajdonos-igazgató az USA-ban (született 1917-ben) – A befektető 1962-ben vásárolt először ingatlant Las Vegasban, kiadta a Caesars Palace építőinek, majd 1968-ban 9 millió $ profittal adta el. 1969-ben megvásárolta a Metro-Goldwyn-Mayer (MGM) filmstúdiót. Néhány évvel később megnyitotta az MGM Grand Hotel and Casinót Las Vegasban, de később, 1986-ban eladta az ingatlant 594 millió $-ért.

Inge Telnaes, egyesült államokbeli mérnök (1930–2012) – Norvégiai születésű feltaláló, mérnök és szoftverfejlesztő, aki megalkotta a véletlenszám-generátor (RNG) programját, amely lehetővé tette a digitális nyerőgépek működését. A fejlesztés jelentősen megnövelte a nyerőgépek maximális kifizetési lehetőségeit, amit korábban a mechanikus tárcsák lehetséges állásainak száma korlátozott. Telnaes 1984-ban szabadalmaztatta A tárcsák megállási helyzeteit véletlenszám-generátort használva kiválasztó elektronikus játékeszközt, a szabadalmat az International Game Technology vásárolta meg.

Sheldon Adelson, befektető és kaszinótulajdonos-igazgató az USA-ban (született 1933-ban) – A vállalkozó gyorsan fiatal milliomos lett az ingatlan- és üzleti fejlesztési révén. 1988-ban megvásárolta a Sands Hotel and Casinót Las Vegasban, és megépítette mellette a Sands Expo and Convention Centre-t. Adelson később leromboltatta a Sands Hotel and Casinót, hogy a helyére felépítse a Venetiant (és később a Palazzót), emellett felépítette a Venetian Macau Resortot, valamint kaszinókat Pennsylvaniában és Szingapúrban.

Sol Kerzner, dél-afrikai befektető és kaszinótulajdonos-igazgató (született 1935-ben) – Kerzner számos hotelt és nyaralóközpontot vásárolt, illetve épített világszerte. A nyugati féltekén olyan ingatlanokat épített, mint a Mohegan Sun az egyesült államokbeli Connecticutban és az Atlantis Resort a Paradise Islanden, a Bahamákon.

Steve Wynn, befektető és kaszinótulajdonos-igazgató az USA-ban (született 1942-ben) – Amerikai kaszinóépítő és -igazgató, neki köszönhető Las Vegas belvárosának újjáélesztése a Golden Nugget 1970-es évekbeli felújításával. Wynn építette 1989-ben az első új kaszinót két évtized után a Las Vegas Stripen, a Mirage-t. Ő építette a Bellagiót, a Wynnt, az Encore-t és más kaszinókat az Egyesült Államokban, valamint a Wynn Macaut.

Donald Trump, ingatlanfejlesztő és kaszinótulajdonos-igazgató az USA-ban (született 1946-ban) – Átvette a családi építkezési és fejlesztési vállalatot, és az 1980-as években a legnagyobb építő és kaszinótulajdonos lett Atlantic Cityben. Az ő tulajdonában volt a Trump Plaza Hotel and Casino, a Trump Marina és a Trump Taj Mahal Casino.

Kaszinók és játékok a könyvekben

Játékok könyve, szerzője X. Alfonz, Kasztília és León királya (1283) – Ez az első szerencsejátékos útmutató. Többek között kockajátékok, például a craps őse, a hazard leírását is tartalmazza.

Rinconete & Cortadillo, szerzője Miguel de Cervantes (1613) – Rövid történet, amelyben helyet kapott a blackjack őse, a trente-un (31) legkorábbi leírása.

The Compleat Gamester, írója Charles Cotton (1674) – A kártya- és kockajátékok fontos útmutatója.

A pikk dáma, szerzője Alexandr Puskin (1834) – Novella Hermannról, egy német mérnökről az orosz birodalmi hadseregnél, aki beleőrül abba, hogy megpróbál rájönni egy koros grófnő szerencsejátékos titkaira. Csajkovszkij azonos című 1890-es operája is erre épül.

A játékos, szerzője Fjodor Dosztojevszkij, (1866) – Dosztojevszkijnek, a legendás orosz regényírónak sietve kellett befejeznie ezt a történetet – ki kellett fizetnie belőle a kaszinós adósságát. A történetben szerepet kap az adósság, és számos jelenetben játszanak a rulettasztalnál, hogy elüssék az időt, megoldják a problémákat és a karakterek megszabaduljanak a tartozásoktól.

George Eliot: Daniel Deronda (1876) – Daniel Deronda és Gwendolen Harleth története úgy kezdődik, hogy Ms. Harleth minden pénzét elveszíti a rulettasztalnál. Zálogba tesz egy nyakláncot, hogy tovább játszhasson, de Deronda megvásárolja és visszaadja neki az ékszert.

Ian Fleming: Casino Royale (1953) – Az első James Bond regény elején Bond rulettezik. A rulettasztal gyakori környezet a Bond regényekben, és a játék rajongói kifejlesztettek egy „James Bond szisztémát” a kitalált szuperhős stratégiája alapján.

Beat the Dealer, szerzője Dr. Edward O. Thorp (1962) – Blackjack alapstratégiáról és kártyaszámolásról szóló sikerkönyv, amely bemutatja, Dr. Thorp milyen eredménnyel tesztelte tudományos elméleteit a kaszinókban tapasztalt kaszinójátékosok segítségével, akik gyakorlati tanácsokkal és a kutatáshoz szükséges tőkével látták el.

Félelem és reszketés Las Vegasban, szerzője Hunter Thompson (1972) – A szerző Las Vegas-i utazásain alapul és két hosszú Rolling Stone cikkben publikálták 1971-ben. A „gonzó újságírás” mérföldkövet jelentő művének tekintik, amelyben a fikció, az újságírás és a tudatfolyam megállapításai keverednek.

The Big Player, szerzője Ken Uston (1977) – Az első könyv, amelyből a nagyközönség bepillantást nyerhetett a kártyaszámolók és a blackjack csapatjáték titkos világába. Uston stratégiáit és elemzéseit kaszinós élményekkel ötvözi.

Fools Die, szerzője Mario Puzo (1978) – A keresztapa szerzőjének regénye. Las Vegasban, a kitalált Hotel Xanaduban játszódik.

Thomas Bass: The Eudaemonic Pie (1985) – Valós történet végzős egyetemisták egy csoportjáról, akik lábujjal irányítható számítógépet építettek, hogy megjósolják a kaszinó rulettjátékának eredményeit.

Man with the $100,000 Breasts and Other Gambling Stories és Telling Lies and Getting Paid, szerzőjük Michael Konik (1999, 2001) – Két gyűjtemény Michael Konik történeteiből, amelyek a szerencsejátékról, a szerencsejátékosokról, a játékokról és a kaszinókról szólnak.

Bringing Down the House, szerzője Ben Mezrich (2002) – Az MIT blackjack csapat élményein alapuló sikerkönyv. A történetszövés érdekében az amúgy valós eseményeken alapuló regény szereplőinek nevét megváltoztatták, képzeletbeli párbeszédeket és több személyből összegyúrt karaktereket tartalmaz, valamint egyes eseményeket módosítottak. A Bringing Down the House alapján készült a 21 – Las Vegas ostroma című film.

Roll the Bones, szerzője David Schwartz (2006) – A szerencsejáték átfogó és életteli világtörténete.

Guys and Dolls and Other Writings, szerzője Damon Runyon (2008) – Damon Runyon 1920-as és 1930-as évekből származó novelláinak és valós jelentéseinek gyűjteménye. A gyűjtemény tartalmazza azokat a novellákat is, amelyek a Macsók és Macák (Guys and Dolls) című film és musical alapját képezték, valamint jelentéseket Al Caponéról és Arnold Rothsteinről.

Kaszinók és játékok a filmekben

Casablanca (1942) – A film nagy része a Rick's Café Américainben játszódik, ahol van egy megbuherált rulettkerék, amely a tulajdonosnak (Rick szerepében Humphrey Bogart) kedvez. Egy friss házas férj pénzt próbál szerezni vízumra, hogy Amerikába jusson és meneküljön a háború elől, és Rick azt javasolja neki, tegye meg a 22-t a rulettkeréken. A férfi megteszi és nyer.

Macsók és macák (1955) – A Broadway musical alapján készült, amely számos Damon Runyon történetre épült. A filmverzióban Marlon Brando játszotta a szerencsejátékos Sky Masterson szerepét. Frank Sinatra Nathan Detroit szerepében énekelte a Luck Be a Lady című dalt.

Fogjunk tolvajt (1955) – Alfred Hitchcock filmjét, amelyben Cary Grant és Grace Kelly szerepel, a francia Riviéra villáiban, kaszinóiban és szállodáiban vették fel. Grant John Robie-t játssza, egy egykori gyémánttolvajt, akit felbérelnek, hogy kövesse Frances Stevenst (Kelly), mivel azt gyanítják, hogy a nő aktív gyémánttolvaj. Egy kaszinós jelenetben Robie (Grant) egy értékes zsetont ejt egy női rulettjátékos dekoltázsába.

Találkozzunk Las Vegas-ban (1956) – Egy szerencsejátékos cowboy felfedezi, hogy szerencsés a rulettben amennyiben fogja a Marie nevű táncosnő kezét. Azonban Marie először nem akarja fogni a kezét.

A dicső tizenegy (Ocean's 11) (1960) – Az eredeti változatban Frank Sinatra játszotta Danny Ocean szerepét, aki megtervezi öt Las Vegas-i kaszinó kirablását egy éjszaka alatt. A filmben szerepel a hollywoodi „Patkányfalka” magja: Sammy Davis, Jr., Dean Martin, Peter Lawford, Angie Dickinson és Joey Bishop is. Peter Lawford vette meg a történet eredeti jogait. Amikor Frank Sinatrának bemutatta a cselekményt, Sinatra nevetett: „Felejtsd el a filmet. Csináljuk meg a melót!” A Las Vegas-i forgatás alatt Sinatra esténként fellépett a Sands Hotel & Casino Copa termében Martinnal, Davisszel és Lawforddal.

A nászutasgép (1961) – Három férfi egy tengerészeti tengeralattjárón arra használja a hajójuk számítógépét, hogy kiszámítsa a rulettgolyó röppályáját a Venice Casinóban. Bonyodalmak adódnak, amikor az admirálisuk megjelenik a kaszinóban.

Gyémántok az örökkévalóságnak (1971) – James Bond film, amely Ian Fleming regényén alapul, Sean Connery játssza James Bondot. A történet egy része Las Vegasban zajlik a (kitalált) Whyte House-ban, amely a világtól elvonult milliárdos, Willard Whyte tulajdona. Bond crapset játszik a történetben. Egy jelenet a Circus Circus kaszinószintjén játszódik.

A nagy balhé (1973) – Az egyik leghíresebb film a képesség és a szerencse játékairól, valamint az átverésekről („con”). Paul Newman és Robert Redford remekel a filmben: tisztességtelen játékosokat alakítanak, akik pénzt próbálnak nyerni még becstelenebb játékosoktól. A film egy jelenetében Robert Redford karaktere elveszti az összes korábban lopott hasznát egy megpiszkált rulettkeréken.

Elveszve Amerikában (1985) – A vígjátékban Albert Brooks és Julie Hagerty egy házaspárt alakít, akik készen állnak maguk mögött hagyni rohanó életüket. Csupán néhány nappal azután, hogy új életet kezdtek, egy Winnebago lakóautót vezetve megállnak Las Vegasban, és a feleség az összes pénzüket elveszíti ruletten. A 22-re tesz, de a Casablanca házaspárjától eltérően sosem nyer.

A Las Vegas-i zsaru (1986) – Burt Reynolds főszereplésével készült akciófilm, ami egy Las Vegas-i testőrről szól. A film jeleneteiben Reynolds blackjacket játszva nagyot nyer és veszít is. A film alapjául szolgáló regényt és a forgatókönyvet a híres forgatókönyvíró William Goldman jegyzi.

Esőember (1988) – A kritikusok által elismert film, amelyben Dustin Hoffman és Tom Cruise a főszereplők, négy Oscar-díjat nyert 1989-ben: legjobb film, legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb rendező (Barry Levinson) és legjobb színész (Hoffman). A cselekmény egy testvérpár országot átszelő utazásáról szól, Hoffman egy intézetben élő, savant-szindrómás autistát, Cruise pedig egy önző, rámenős fickót játszik, aki korábban nem is tudott a testvére létezéséről. Las Vegasban megállva a Caesars Palace-ben szállnak meg, ahol Raymond (Hoffman játssza) matematikai és emlékezőképességét használva nyer blackjacken.

Tétre vagy befutóra (1989) – A lóversenypályán forgatott film az egyik legviccesebb mű a szokásokról, babonákról és a szerencsejátékos környezet figuráiról. A főbb szerepekben Richard Dreyfuss, David Johanson, Teri Garr, Robbie Coltrane és Jennifer Tilly látható.

Bugsy (1991) – Warren Beatty játssza Ben „Bugsy” Siegelt, egy New York-i maffiózót, aki Los Angelesbe ment, hogy fogadóhelyiséget kerítsen főnökei, Meyer Lansky és Charlie Luciano számára. Egy Las Vegas-i utazás az első lépés a város első nagy kaszinószállodája, a Flamingo létrehozása felé. Hiányzó tőke és elszabaduló költségek vezetnek Siegel meggyilkolásához. Annette Bening játssza Siegel szerelmét, Virginia Hillt.

Tisztességtelen ajánlat (1993) – Robert Redford egy milliárdost játszik, aki szemet vet egy férjezett nőre (Demi Moore játssza) Las Vegasban. Redford 1 millió $-t ajánl egy éjszakáért a nővel, és ő elfogadja, hogy finanszírozza férje ingatlanprojektjét. Kapcsolatok alakulnak ki és bomlanak fel, mielőtt a nő végül visszatér a férjéhez (Woody Harrelson játssza).

Casino (1995) – Martin Scorsese rendezte a filmet, amelynek középpontjában két maffiózó, Ace Rothstein és Nicky Santoro áll, akik Las Vegasba költöznek, hogy átvegyék az irányítást számos kaszinó felett. Az 1970-es és 80-as években játszódó film bepillantást enged az olyan férfiak életébe, mint Anthony Spilotro, kiegészítve szerelemmel, drogokkal és a maffia könyörtelen világával. A sztárokkal teli szereplőgárda élén Robert De Niro, Joe Pesci és Sharon Stone áll.

A krupié (1998) – Clive Owen az íróból krupiévé vált főszereplője a sötét hangulatú brit filmnek. A kaszinó világa egyre erősebbé válik, és átveszi az uralmat az élete és a szerelmi kapcsolata felett is.

A lé meg a Lola (1998) – A német thriller középpontjában Lola áll (Franka Potente játssza), a lányt felhívja a szerelme, és 100 000 márkát kér, hogy megmentse a saját életét. Lolának 20 perce van összeszedni vagy megtalálni a pénzt, és háromféleképpen szerezheti meg, a módszerek egyike pedig rulettel kapcsolatos. A pénz megszerzésére irányuló mindegyik „futás” nagyon eltérő eredménnyel jár.

Owning Mahowny (2003) – Philip Seymour Hoffman a főszereplője ennek a kritikusok által méltatott filmnek, amely egy torontói banki dolgozó valós történetén alapul, aki 18 hónap alatt több mint 10 millió $-t sikkasztott, hogy nagytétes kaszinójátékokat játsszon.

Ocean's Eleven – Tripla vagy semmi(2001), Ocean's Twelve – Eggyel nő a tét (2004), Ocean's Thirteen – A játszma folytatódik (2007) – Az 1960-as A dicső tizenegy című filmen alapuló filmtrilógia, amely számos Las Vegas-i kaszinó egyidejű kirablásával kezdődik. A film sztárjai George Clooney, Brad Pitt, Matt Damon, Don Cheadle, Andy Garcia és Julia Roberts.

21 – Las Vegas ostroma (2008) – A film Ben Mezrich Bringing Down the House című művén alapul, ami az MIT blackjack csapatának kalandjainak képzeletbeli változatát meséli el.

Másnaposok (2009) – Vígjáték egy rosszul sikerült legénybúcsúról, amely egy Las Vegas-i hétvégén zajlik. A film egyik jelenetében Alan (Zach Galifianakis alakítja) szokásos különös viselkedésével ellentétben briliánsan játszik blackjacket, számolja a kártyákat, és nagyot nyer. 

Toy Story 3 (2010) – A népszerű Disney Pixar filmben szerepel egy jelenet, amelyben az életre kelt játékok kaszinót hoznak létre. Egy See 'n Say játékot használnak rulettkeréknek. A tétek elemek.

Kaszinók és játékok a dalokban

Ace of Spades – Motorhead (1980) – kártya, kocka

Blackjack – Ray Charles (1955) – blackjack

Casino Boogie – Rolling Stones (1972) – kaszinó, Monte Carlo

Do It Again – Steely Dan (1972) – kártya, Las Vegas

Draw of the Cards – Kim Carnes (1981) – kártya

The Gambler – Kenny Rogers (1978) – póker

Go Down Gamblin' – Blood, Sweat & Tears (1971) – blackjack, craps, rulett, kaszinó

The House of the Rising Sun – The Animals (1964) – szerencsejáték

Junior's Farm – Paul McCartney (1974) – póker

Leavin' Las Vegas – Sheryl Crow (1993) – Las Vegas

Lily, Rosemary and the Jack of Hearts – Bob Dylan (1975) – kaszinó, póker

Little Queen of Spades – Robert Johnson (1938) – kártya, szerencse

Lonesome Loser – Little River Band (1979) – kártya

Luck Be a Lady – Frank Sinatra (1965) – kaszinó, kocka

The Man Who Broke the Bank at Monte Carlo – Fred Gilbert (1892) – Monte Carlo, kaszinó

Poker Face – Lady Gaga (2008) – póker

Pretty Vegas – INXS (2005) – Las Vegas

Queen of Las Vegas – B-52s (1983) – rulett, kártya, Las Vegas

Ramblin; Gamblin' Willie – Bob Dylan (1962) – kártya, kocka, póker

Ramblin' Gamblin' Man – Bob Seger (1969) – kocka, rulett, szerencsejáték

Riverboat Gambler – Carly Simon (1976) – kaszinó, szerencsejáték

Roll of the Dice – Bruce Springsteen (1992) – craps, kocka

Roll the Bones – Rush (1991) – kocka

Roulette – Bon Jovi (1984) – rulett

Shape of My Heart – Sting (1993) – kártya

Smoke on the Water – Deep Purple (1971) – kaszinó

Tumbling Dice – Rolling Stones (1972) – kocka

Viva Las Vegas – Elvis Presley (1964) – Las Vegas, kaszinó, blackjack, rulett, póker, nyerőgépek, craps

Waking Up in Vegas – Katy Perry (2008) – Vegas

We're An American Band – Grand Funk Railroad (1973) – póker

The Winner Takes It All – ABBA (1980) – kártya, kocka

Mellékfogadások

A mellékfogadások általában véve a kaszinójátékokban vagy más tétes játékokban esetlegesen előforduló eseményekre való fogadások. A kaszinós sportfogadások számos mellékfogadást kínálnak a nagy sportesemények másodlagos aspektusaira. (Példák: Safety esélye a Super Bowlon, orvos állítja le a bajnoki címért menő bokszmeccset.) A kaszinójátékok időnként bizonyos kártya- vagy kockakombinációk megjelenésének valószínűségére kínálnak mellékfogadásokat.

A fogadók (rendszerint lelkes kaszinójátékosok vagy hivatásos szerencsejátékosok) közti személyes fogadások a mellékfogadások különösen jól ismert típusa. Ezek a fogadások esetleg nevetségesnek tűnhetnek (és némelyikük az is), de a mellékfogadás a játékosok fizikai képességének, tudásának, játékszellemének és versengő hevületének, illetve előnyadási képességének leleplező tesztje is lehet. Bár ezek a mellékfogadások nem részei semmilyen kaszinójátéknak sem (és ha van valamilyen leírása, az szájról szájra terjed), a mellékfogadások elbűvölő jellemzői a kaszinójátékok kultúrájának és a játékosok közösségének.

Figyelmeztetés a mellékfogadások elfogadásával kapcsolatban

Általában véve, amikor valaki elfogad egy különös kihívást, valószínűleg sikerrel jár. Damon Runyon híres novellájában, amelynek címe The Idyll of Miss Sarah Brown (ezen alapult a Macsók és macák (Guys and Dolls) című musical és film, Sky Masterson apja a következő tanácsot adja a fiának: „Fiam, nem számít, milyen messze utazol, vagy milyen okos leszel, mindig emlékezz erre: Valamikor, valahol egy fickó arra készül, hogy odamenjen hozzád és mutasson egy szép, vadonatúj kártyapaklit, amelyen a pecsét sértetlen, és ez a fickó fogadást ajánl majd neked, hogy a pikk bubi előugrik a pakliból, és almabort fröcsköl a füledbe. De fiam, ne fogadj vele, mert ha mégis, mindenképp tele lesz a füled almaborral.”

White's fogadási könyve

A White's London vezető magánklubja volt a 18. és 19. században, olyan tagokkal, akik állítólag bármire fogadtak. A tagokról szóló mesék olyan fogadásokról szólnak, mint hogy melyik esőcsepp érkezik le először egy ablaktábla aljára, illetve hogy a klub előtt összeeső sérült életben van-e vagy meghalt. A White's vezetett egy fogadási könyvet, amelyben a tagok megörökítették a mellékfogadásaikat. A fogadások többsége születések, elhalálozások és házasságok jövőbeni dátumával foglalkozott. Claire Cock-Starkey The Georgian Art of Gambling (British Museum, 2013) című műve szerint az egyik könyv utolsó bejegyzése egy fogadás volt Lord Montfort és Sir Jno. Bland között Beau Nash (Bath ceremóniamestere) és a színész Colley Gibber életére: Nash és Gibber közül ki él tovább? A White's könyve szerint „Lord M. és Sir Jno. Bland élete is véget ért, mielőtt a fogadás eldőlt volna.”

Az elsüllyeszhetetlen Titanic Thompson

Alvin Clarence „Titanic Thompson” Thomas az „utazó szerencsejátékosok” krémjéhez tartozott az USA-ban a 20. század elején. Ő szolgált valós életbeli inspirációként Damon Runyon figurájához, Sky Mastersonhoz. Titanic Thompson mestere volt a mellékfogadásoknak, mert mindig kitalált valamit, hogy előnyt szerezzen. Egy szokásos útján más szerencsejátékosokkal ment autóval a missourii Joplinba, amikor munkásokat vett észre, akik egy „20 mérföld Joplinig” táblát állítanak fel. Thompson felbérelt egy embert, hogy ássa ki a táblát és helyezze 5 mérfölddel közelebb Joplinhoz, majd olyan hangosan panaszkodott a jelzés pontatlanságára, hogy a hitetlenkedő társai fogadtak vele, és vesztettek. Megnyert egy fogadást, hogy át tud dobni egy diót egy hotel tetőjén. (Valójában súllyal nehezített dióhéj volt.)

A férfi 100 000 $-os mellekkel

Michael Konik, a The Man With the $100,000 Breasts and Other Gambling Stories (1999) című műve meséli el a ma már híres történetet, hogy Brian Zembic hivatásos szerencsejátékos 1996-ban megnyert egy 100 000 $-os fogadást/kihívást azzal, hogy mellimplantátumot ültettetett be és egy éven át megtartotta. Az implantátumot a fogadás megnyerése után is megtartotta, és egy 2013-as interjú szerint még mindig megvan neki.

Száműzetéses fogadások

Más híres, kihívásként indult fogadások a „száműzetési fogadások”, amelyekben valaki beleegyezik, hogy elmegy és valahol máshol él egy meghatározott időre. Ezek a fogadások általában nehezebbek a hivatásos szerencsejátékosok számára, mint másoknak, mert (a) az életstílusuk fő vonzereje a függetlenség és a szabadság; (b) a hivatásos szerencsejátékosok tekintélyes időt töltenek kaszinós környezetben vagy más helyeken, amely tele van akcióval és stimuláló vizuális és hangingerekkel; (c) egy kaszinóból száműzött sikeres kaszinójátékos elveszti a jövedelmét, ha beleegyezik, hogy távol marad a kaszinóktól.

Az 1990-es években egy szerencsejátékos ismerőse felpiszkálta a Las Vegas-i hivatásos John „Johnny World” Hennigant, hogy bizonyítsa be, képes egy hónapig az iowai Des Moines városában, egy egyébként élhető városban tartózkodni, amely épp az ellentéte a Hennigan által megszokott Las Vegasnak, Philadelphiának és Atlantic Citynek. A tét 25 000 $ volt, Hennigannek Des Moines meghatározott területén kellett maradnia, ahol volt egy szálloda, ahol lakott, egy golfpálya, ahol a tervei szerint a golfjátékát gyakorolta volna és egy bár, amelyről feltételezte, hogy ott kikapcsolódhat. Két napig sem volt képes maradni. Utálta a hotelt, a golfpályát és a bárt, és nem volt szabad neki jobb körülményeket keresni (Des Moines területén vagy máshol). Telefonált a szerencsejátékosnak, akivel fogadott, felajánlotta neki, hogy fogadjon el egy csökkentett kifizetést, mivel Des Moines-ba költözött, így nyilvánvalóan képes maradni és nyerni. Végül ki kellett fizetnie a megbeszélt összeget, hogy hamarabb elhagyhassa Des Moines-t.

2008-ban Andrew Robl és Alec Torelli pókerjátékos fogadott (a Bellagióban töltött rengeteg idő miatt „Bellagio Jay” néven ismert) Jay Kwikkel, hogy nem tud 30 napig élni a Las Vegas-i Bellagio fürdőszobájában. A feltételek korlátozták a mobiltelefon használatát és megtiltották a számítógéphez való hozzáférést. Megengedték neki egy kis DVD-lejátszó bevitelét és az ételrendelést. Robl és Torelli felszerelt egy webkamerát a fürdőszoba ajtajára, és felajánlottak online 500 $-t bárkinek, aki jelenteni tud egy szabályszegést. 20 nap után kifizettek Kwiknek egy csökkentett összeget (állítólag 40 000 $-t), hogy elhagyja a fürdőszobát, és véget vessen a fogadásnak.

Lodden szerint

Két fogadó megállapodik egy harmadik személyben, ő lesz „Lodden”. Olyan kérdéseket tesznek fel „Lodden”-nek, amelyekre számmal lehet felelni. (Pl. Ausztrália népessége, Barack Obama nyakkendőinek száma, „Lodden” könyveinek száma.) „Lodden” titokban válaszol (egy negyedik személynek vagy egy darab papíron), és a fogadók licitálnak, hogy Lodden válaszában szereplő szám valami felett vagy alatt van. A játék komplex elemzést igényel a következő tényezőkkel: a tényszerű, objektív válasz (ha létezik ilyen); becsült értéke annak, mit gondol „Lodden” a válaszról; mit hisz a másik fogadó a tényszerű válaszról vagy Lodden véleményéről; és az ár, amelyen a felett/alatt beáll. A játék neve akkor született, amikor a pókerjátékosok egy csoportja kitalálta egy pókerasztalnál, és megegyeztek abban, hogy a Team PokerStars Pro Johnny Lodden lesz az a személy, akinek a válaszára fogadnak. A játéknak végül számos résztvevője lett: a két fogadó, más fogadók, akik csatlakoznak a játékhoz, a „Lodden”-nek kijelölt személy és mások, akik a kérdéseket szolgáltatják.